Gyere velem akáclombos falumba,
Oda viszlek ölelő két karomba.
Édesanyám gondol majd rád,
Rózsalevél lesz a párnád,
Lábad nyomán kinyílik a virág is.
Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,
Hátha szíved valamikor megszeret.
/:Hogyha látlak, hogyha nézlek,
Sír bennem a fájó lélek,
Szegény szívem úgy elfogja a bánat.:/
A lány válasz
Nem megyek én akáclombos faludba,
Ne várj engem két ölelő karodba,
Van énnekem édesanyám,
Aki gondot visel énrám.
A lábam nyomán most is nyílik a virág