Elmegyek az életedből, s meglátod, hogy a szememből
nem csordul egy könnycsepp.
Elmegyek, hogy ne láss többé, légy te boldog mindörökké,
ha néked így könnyebb.
De, ha hosszú éjszakákon a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis,
Ott valahol messze-messze, én se húnyom a szemem le
s felzokogok én is.
Szerte foszlott minden álom, keresem de nem találom,
ki a hibás benne?
Én is tudom, te is érzed, ez a sorsunk, ez a végzet,
másképp, hogy is lenne.
/:Jöjjön hát az Isten veled, nyújtsd felém a kis kezedet
egyszer utoljára,
Felejtsd el, hogy szerettelek, s ne érezd, hogy a lelkemet
csókolom reája.:/