Ezüsttükrös kávéházban üldögélek elmélázva, csöndesen.
Cigány húzza egy sarokba, egy másikban andalogva könnyezem.
Panaszkodnék, de nincs kinek, bánatomat nem érti meg senki sem.Hej de
gyere cigány, gyere néked elmondok egy bús emléket csendesen.
S ha lelkeden által szűrted, vedd elő a hegedűdet, hadd szóljon.
A világon mennyi bú van, az mind ebben a négy húrban zokogjon.
/:Füstös, zenés kávéházba, hadd boruljon minden gyászba dalodra.
S aki ezt a nótát hallja, leboruljon az asztalra zokogva.:/