Csatornád bűzpárában, emberforma patkányhadak
Alvilági hangok halmaza, csont-hideg acélhatalmad
Kontúr nélküli fényedben, mozdulatlan, merev fejek
Sötét menedék-rejtekhelyed, sárban verdeső lényed
Rideg neonlámpák alatt, kies utcán kong a léptem
Kapualjban furcsa árnyalak riadtan hunyorog a fényben
Refrén:
Hagyd el velem a várost, meglátod, boldog leszel,
Ha elveszítesz engem, magadat veszíted el
Miért fél a város a fénytől, oly távol vagy tőlem
Miért félsz a megméretéstől, magad elől bújsz előlem
Kérj tőlem, s én adok neked, szólj hozzám, boldog leszek
Hisz mit érek nélküled, ha elveszel nélkülem
Refrén:
Hagyd el velem a várost, meglátod, boldog leszel,
Ha elveszítesz engem, magadat veszíted el
Hagyd el velem a várost!