Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág -
nem szállhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó - nincs már, aki felel,
nincs hely, ahová visszatér, ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz? Akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény - hozzád még elér.
Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után,
te légy, aki megtalál egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik, merre jár,
hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.

Így légy te a jel, ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán,
Ami volt, s amiért: az minden a miénk!
De szava lesz a megbocsátás, szava a szenvedély.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik, merre jár,
hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét.
Választott, ki a múltat, magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt - tudja, ébredni kell.

Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény -
Ki szívét osztja szét, az élet csak övé -
Ki szívét osztja szét, követik, merre jár,
hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.

Ha félsz, gyere bújj mellém,
Szívem szívedhez ér.