1. Keress, és ha megtalálsz,
Hát ordítsd: szeretsz!
Nekem mindegy, ki voltál,
S ki lehetsz,
Csak szoríts, és el ne eressz!
Elég, hogy vastag dunyhák között
Vacogok én,
S mindig egyedül talál az éj,
Pedig lenne bennem szenvedély!
R. ||: Ilyenkor di-di-di-di-di-di-
Di-di-di-di-di-di-didergek,
Didergek, mert én mindig fázom,
Ha valaki nem melegít. :||
2. Mesélj, mire jó
Egy magányos éj?
Akkor inkább egy kis könnyelműség,
Nálam nem jön be az egyedüllét!
Tudom, hogy engem
Mindenki csak bolondnak mond,
Mert én harminc fokban is csak vacogok,
Mit csináljak, ha ilyen vagyok?!
R., R., R.