Kicsi hangya, be szép a te halálod,
Pálinkába haltál belé, na látod!
Nem kellett volna te embert utánozz,
S a szádat odaértesd a pohárhoz.
Igaz hogy csak maradék volt az egész,
De íme te még azzal is sokra mész
Pohár fenekén úszol a világban,
A kasszálón, ahol annyi virág van.
A kaszásnak lám, nincs ilyen jó dolga,
Annyit fárad, mégsem fullad a borba.
Sem a borba sem a jó pálinkába,
Pedig ő is megtenné, de hiába!
Lám, mégis jut a pohárban maradék,
Ami a te számodra is épp elég.
Te is dolgoztál szorgosan, míg éltél,
Míg a pálinkába nyakig nem ültél.
Víg kaszások tudják ezt és nevetnek,
S téged illő módok el is temetnek.
Kicsi hangya kidobnak a pohárból,
Koporsód lesz erdő szélén mohából.
Vágnak neked vagy tíz-húsz rend virágot
S rád borítják az egész nagy világot