Belépsz a házba,
Sötét a pince,
Még néhány hónap,
S kijutsz a fényre.
Ez már a nyüzsgő
Földszinti élet,
Járni még nem tudsz,
Pedig indulni kéne.
Háromig Anyád,
Támogat téged,
Óvónők várnak,
S hatig kísérnek.
Nyolc emelet jön,
Iskolás évek,
Egyre csak készülsz,
Hogy könnyen élhess.
Aztán csalódás,
A dolgos szintek,
Család, gyerekek,
Nehéz döntések.
Harmincon túl vagy,
Gyorsul a tempó,
Pihenned kéne,
De most még nem jó.
Refr.:
Akár egy toronyház,
Olyan az élet,
Nulláról indulsz,
Magasra érhetsz.
De vigyázz felfelé,
Csúszós a lépcső,
Élvezd az utad,
Amíg nem késő.
Harmincról negyven,
Elveszett álmok,
Ötvennél rájössz,
Ez a ház álnok.
A gyerekek közben,
Más házban járnak,
A párod már megpihent,
És téged is várnak.
Hatvan és még öt,
Nyugdíjas évek,
Kórház, fájdalom,
Itt van a vége.
Refr.: