Eltelt sok év, amit kezedet fogva
Kettesben lógva, valahogy jól vészeltünk át
A gép elszállt, és sarokban sírva,
De magamban bízva végül egy új élet rám talált.
Szívem szabad, és akár egy lepke árnyat keresve
Egy másik szívben majd megpihen
Kell még idő, de arcod már régen nincs ott az égen
Már csak egy emlék vagy úgy hiszem
Mert, fájhat a múlt és fájhat a szép
Csak a mának élek
Amíg van új út, mindig van új cél
Csak előre nézek
Így jöhet a hó és jöhet a tél
Semmitől se félek
Oly rövid a lét, oly közel a vég
Csak a mának élek!
Boldog vagyok, a kis mosolyok, fények, emberek, képek
Építik új napjaimat
Holnap talán, mi most még csak álom
Valóra váltom, mert már letörtem láncaimat
Mert, fájhat a múlt és fájhat a szép
Csak a mának élek
Amíg van új út, mindig van új cél
Csak előre nézek
Így jöhet a hó és jöhet a tél
Semmitől se félek
Oly rövid a lét, oly közel a vég
Csak a mának élek!
Mert, fájhat a múlt és fájhat a szép
Csak a mának élek
Amíg van új út, mindig van új cél
Csak előre nézek
Így jöhet a hó és jöhet a tél
Semmitől se félek
Oly rövid a lét, oly közel a vég
Csak a mának élek!
Mert, fájhat a múlt és fájhat a szép
Csak a mának élek
Amíg van új út, mindig van új cél
Csak előre nézek
Így jöhet a hó és jöhet a tél
Semmitől se félek
Oly rövid a lét, oly közel a vég
Csak a mának élek!