1. Lassan úszik, zötyög, csikorog a villamos velem,
A hajnal csendjét, tompa fényeit ablakon át lesem.
Fáradtan lógnak kapaszkodók a fejem fölött,
Tűnődöm, mélázom két állomás között.
2. Félálomban hallom, egy busz húz mellettem el,
Felriadok: valaki engem, engem figyel.
3. Nélküled ez a néhány év gyorsan elszaladt,
Kutatom tekinteted; megkövül bennem ez a pillanat.
Te nem szólsz hozzám, s én is hallgatok,
De elárulod magad, mikor az arcodat hirtelen elkapod.
4. Ablakunk közé feszül vékony csend-sziget:
Szavaktól elzár, hallgatom tekinteted.