Dombon vagy egy ház, rozmaringos ablak rajta,
Benne egy kislány, de kedvemre való fajta.
Illik roppant magamfajta legény mellé,
Mint a rózsaszál pörge kis kalapom mellé.
Jöjj ki galambom, várlak az utcaajtóba',
Megsúgom neked: legyünk, édes, ketten jóba.
Nem lesz abból kára az édesanyádnak,
Hogyha valaha minket csókolózni látnak.