Kétszer nyílik az akácfa virága,
Szerettelek galambom, de hiába.
Megbánod még, visszasírsz majd engemet,
De szívemnek kétszer nyílni nem lehet!
Sose tudtam a fejemből kivetni,
Hogy is tudtam én egy csalfát szeretni.
Azt szerettem, aki megcsalt, kijátszott,
Az igaz szív mindig egyszer virágzott.