Megint valami fáj, úgy törne elő,
Mint az a lüktető fáradt ősi erő!
Ha kérdezné, úgy néznéd az arcát,
Mint a lázas élet után a lassú halált!
Képekről lecsurgó régi beteg festék,
Emberi roncsokon merevre öntött testét
Láttad, amint átad, kicsit szóltál hozzá,
Olyan mintha testből testbe valamit beszúrnál!
Ezek csak képek, képek a testben
Ez beránt, mindent eltakar!
Most kéne hogy abbahaggyam
Ez a fehér szar mindig megzavar! (2x)
Darabokat mondjuk, talán a lelket a testből,
De én támadok rád innen a lesből!
Ahogy a földre lebuksz dagad nyakadon az ér,
Ahogy gyengülsz lassan, a szívig épp elér!
Karmom amivel szedlek Téged szét darabokra,
Lógatom tested a mélybe sziklákba kapaszkodva!
A mélység hamarabb öl, mint a fájdalom,
Vérbe borult aggyal a szemeid láthatom!
Ezek csak képek, képek a testben
Ez beránt, mindent eltakar!
Most kéne hogy abbahaggyam
Ez a fehér szar mindig megzavar! (2x)