Volt nekem egy fehér szárnyu bóbitás galambom
válamra szállt, ugy szólt hozzám turbékoló hangon
tenyeremből etetgettem, a szívemen melengettem,
csókolgattam, ölelgettem, hiszen ugy szerettem!
Lenne csak egy ilyen kedves, szelíd szavu párom,
én lennék a legboldogabb ezen a világon!
Sosem voltam hánya-veti, sosem voltam részeg,
amiért én imátkoztam egy kis galamb fészek!
Aranylóca, selyempárna, kicsi asszony csókkal várna,
mindig a nyomomba járna, ez a lelkem vágya!
Lenne csak egy ilyen kedves, szelíd szavu párom,
én lennék a legboldogabb ezen a világon!