Refrén:
Ez nem én vagyok, köszönöm szépen!
Nem kérem, osszátok csak szét a részem!
Ez nem én vagyok, köszönöm szépen!
Már érzem, ahogy felébred a lényem
Ez nem én vagyok, köszönöm szépen!
Már láttam pont eleget ott a bárban
Ez nem én vagyok, köszönöm szépen!
Már értem, hogy mi van valójában értem
Ez nem a fröcsögő menősködés,
Ide a fuksz meg a verda az édeskevés
Itt nem plenyóból ütnek, itt tiszta a játék
Nézz tükörbe, mit szólnak anyádék!
Az alázat kihalt, manapság nem divat
Mindenki mosolyog, ha elfordulsz, megszivat
Aki tud ölni, tiszteli az életet
A másik kamura látja a rémeket
Képzelt ellenséget kutat mindenhol
Bézbólütővel mutogatva bepózol
Ha magadra ismersz, ne hidd, hogy utállak
Ha rajtam múlna, magammal húználak
Magyar magyarnak farkasa ne legyen
Mindegy, hogy kertváros, vagy épp a telepen
A ringben mutasd meg, nem lenn az utcán
Különben cella vár sétáló után
Refrén
Egyszer majd te is bevallod magadnak
Hiába vigyorogsz, egyre csak szarabbak
Kés a hátadba minden újabb nap
Ez amit éget, mégse oltalak
Mindenki szeretné, hogy szeresse valaki
Fájóan egyszerűek Fanka szavai
Akár az élet, fekete vagy fehér
Vér a pengén, vagyis szemet szemért
Én elhagytam ezt és neked is ajánlom
Azóta értem, ki az igaz barátom
Aki megmondja szemtől-szembe
Nem a látszatra figyel, hanem az emberre
Az élet nem rövid, a fájdalom hosszú
De nézd meg, senkin nem segít a bosszú!
Az emberiség egy szép napon felnő
Remélem, hogy értesz valamit ebből
Refrén
A fiatalok keresnek, mi az, amit találnak?
A sivatag közepén kabátban kapálnak
A gyerek őszinte, soha ne bántsd ezért!
Főleg te, aki a lelked egy zsák szarért
Eladtad kilóra, engem nem versz át
De van még esélyed, hogy visszacsináld
Magadért születtél, nem apádék csináltak
Ha ezt megérted, ott lesz a kijárat
Refrén