Valamikor úgy szerettél, ablakodba gyertyát tettél
Magyar nóták
Valamikor úgy szerettél, ablakodba gyertyát tettél estére.
Gyertyád fénye csillag volt a sötétbe'.
De hiába járok most a pusztába',
Ablakod se fénylik messze, kis kapud is minden este bezárva.
Jegenyék közt járok búsan, jegenyék közt visz az utam hazáig.
Őszi ködben a két szemem átázik.
Úgy susog itt minden levél a szélbe',
Mintha mind egy könnyes szemről, sirató nagy szerelemről beszélne.