Teliteljes ibolya
Nyílik egy kis rózsafa tövében,
Arra mentem a múltkor,
Éppen kilenc órakor a sötétben.
Loptam egy kis csokorravalót,
Kaptam is egy jó útravalót...
A kertésze megfogott,
Jól összepirongatott a sötétben.
Zálogot vesz, aszondja,
Kötényem adjam oda: a sötétben:
Jaj kertész úr ne bántson,
Kötényemet nem adom a sötétben.
De erősebb volt ám a legény,
Csókja cuppant a szám közepén.
Bomoljon meg a dolga,
Mit tehettem én róla a sötétben.