Hiányzol, mint halaimnak a szárított bolha reggelente,
én csak ülök itt és hallgatom az Ave Mariát,
és közben kinyílik a fotóalbum és egy virág nő ki
az arcodból és betölti a szobát a szemeiden át. . .
Már be is töltötték a rózsák a házat,
egy tüske szúrja a szívem, de nem fekszem arrébb,
nehéz rajta a fájdalom, de túlélni szép
és különben is a gyógyszer hat kicsit még.

Hiányzol, mint tévémnek a dallasz mostanában,
Ő most csak itt fekszik és folyton Orbán Viktort áraszt,
én meg unalmamban előveszem a mai újságot
és megfestem az elnök mellé az egész Tisztelt Házat.
Most is itt lenne a helyed mellettem,
de te elrepültél, mint Nils Holgerson a vadludakon,
utánad indultam a motoros csirkémen,
de gondoltam inkább itthon hagyom.

Hiányzol, mint a fűnek a kettőnk súlya mostanában.
Én csak próbálok használni egy kávéautomatát,
de közben kinyílik egy bicska a hátam mögött
és meghiúsítja a tervem a szívemen át.
Már el is öntötte a vérem a lábam,
a penge szúrja a szívem, de nem teszek semmit,
Elkészült a kávém és megkaptam az apróm,
de késő lenne most már elfogyasztani.

Hiányzol, mint halaimnak a szárított bolha reggelente
én csak ülök itt és hallgatom az Ave Mariát,
és közben kinyílik a fotóalbum és egy virág nő ki
az arcodból és betölti a szobát a szemeiden át. . .
Már be is töltötték a rózsák a házat,
egy tüske szúrja a szívem, de nem fekszem arrébb
nehéz rajta a fájdalom, de túlélni szép
és különben is a gyógyszer hat kicsit még.