Engem se teremtett bűnösnek az Isten.
De én csak a züllött éjszakákban hittem.
Mégis azt hallották minden áldott reggel, odahaza tőlem.
Lesz még rendes ember egyszer én belőlem.
Sok-sok rossz barátnak cimborája voltam.
Csalfa asszony csókban hittem és a borban.
Hányszor eldaloltam mégis, ha a csárda asztalára dőltem.
Lesz még rendes ember egyszer én belőlem.
A borospohárból vén fejjel felnézve.
Elszállt az ifjúság nem is vettem észre.
/:Már csak önmagamtól kérdezgetem csendben, az asztalra dőlve?
Minek megjavulnom ilyen kis időre.:/