A Magyaros alján sűrű ködök járnak.
Vége lesz, vége lesz nemsoká a nyárnak.
A virág elhervad a pázsit megsápad.
Megsápadok én is rózsám te utánad, elhervaszt a bánat.
Rongyos a dolmányom, hejh! hogy is ne lenne.
Három ország sarát megfeküdtem benne.
Cserepes a szám is, őszi szél kifújta.
Ha te megcsókolnád, meggyógyulna újra, piros lenne újra.
A Magyaros alján nincs más imádságom.
Csak az a kívánság, hogy az isten áldjon.
Áldjon meg ezerszer, amiért rám vártál.
Áldjon meg akkor is, ha hiába várnál, ha sohase látnál.