A Mester csak hagyta a dolgokat megesni
Hogy lássa hányadán is áll
Eközben ült, s egy korsó fülén a körmével kaparászott
Majd körmén a hideg korsóval játszott
Amit kigondolt hamisnak látszott
És ami megtörtént igaznak tűnt
De persze bármikor közbeléphet
Bármikor mondhatja, hogy elég
De mégsem teszi, tehát mégis lehetetlen
S a 'gazság az, hogy mégis megtörténik
Ő MEG CSAK ÜL