Mikor gyermek valék,
Úgy szóltam mint gyermek.
Úgy gondolkodtam mint gyermek.
Úgy értettem mint gyermek.
Minek utána pedig férfiúvá lettem,
Elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
Mert most tükör által homályosan látok,
Akkor pedig színről színre.
Most rész szerint van bennem az ismeret,
Akkor meg úgy ismerek majd, amint én is
megismertettem.
Tündér,
Mondj új mesét,
Hisz a régi már
A végéhez ért.
A pár gyermek év, korán elszökött.
- A meseváros összedőlt.
Nem játszom rég, tündék között.
- A varázsgömb is eltörött.
Szólít már a szürke hűvös emlék.
- A gyerek-álmom véget ért.
Mondd, ha felnövök, majd miben hihetek én?
- Túl az álomk tengerén.
Tündér,
Mondj új mesét,
Hisz a régi már
A végéhez ért.
Tündér.
- Tündér, tündér mesék!
Hozz új csodát.
- Hozz új csodát!
Nem értem még.
- Nem értem még!
Az idők szavát.
- Az új idők szavát!
Olyan gyönyörű volt, a színes mesevilág.
- Képzelet mely körbe zárt.
És átölelt mikor a valóság úgy fájt.
- Az ágyam mellett angyal állt.
Mondd mihez kezdjek most, oly üres az ég.
- Kifakult a tenger-kék.
Kisérj el, kicsit fogd a kezemet még.
- Megijeszt a szürkeség.
Tündér,
- Tündér, tündér mesék!
Mondj új mesét,
- Mondj új mesét!
Hisz a régi már
- Hisz a régi már!
A végéhez ért.
Tündér,
- Tündér, tündér mesék!
Hozz új csodát,
- Hozz új csodát!
Nem értem még
- Nem értem még!
Az idők szavát.
- Az új idők szavát!
Tündér,
Mondj új mesét,
Hisz a régi már
A végéhez ért.
Tündér,
- Tündér, tündér mesék!
Hozz új csodát,
- Hozz új csodát!
Nem értem még
- Nem értem még!
Az idők szavát.
- Az új idők szavát!
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet.
E három. Ezek között a legnagyobb a szeretet.