Annyi minden van, mit elmondhatnék
De te messze vagy már tőlem
Így nem is érthetnéd
Nem maradt már semmi, csak egy furcsa szenvedély,
Ami meggyötört és kínoz, mert elmentél
Vártam azt, hogy egy nap majd úgy ébredek fel,
Hogy az ajtóm előtt állsz és nem engedlek el,
De tudom, hogy csak álom és nem is hinném el,
Ami véget ért már egyszer, az nem jön el.
Soha nem felejtem, jöttél felém
Szemedben ott volt a szikrázó fény
Akkor még benned volt minden remény
De elvesztettem, mert már nem vagy enyém
Refrén:
Vérzik a szívem és úgy érzem végem
Nincsen ki vígaszt nyújthatna nékem
Vérzik a szívem, mert nincsen kiút,
Csak fájdalmas emlék, úgy kínoz a mult.
Megőrjít az érzés, ha arra gondolok,
Hogy nem láthatom többé azt a csillagot,
Amit együtt néztünk régen, sok sok éjjen át
De eltűnt és többé nem láthatom már
Vártam azt, hogy egy nap majd úgy ébredek fel,
Hogy az ajtóm előtt állsz és nem engedlek el,
De tudom, hogy csak álom és nem is hinném el,
Ami véget ért már egyszer, az nem jön el.
Soha nem felejtem, jöttél felém
Szemedben ott volt a szikrázó fény
Akkor még benned volt minden remény
De elvesztettem, mert már nem vagy enyém
Refrén:
Vérzik a szívem és úgy érzem végem
Nincsen ki vígaszt nyújthatna nékem
Vérzik a szívem, mert nincsen kiút,
Csak fájdalmas emlék, úgy kínoz a mult.
(2x)
Rapp:
Vérzik a szíved és nincsen kiút,
Hát felejtsd végre azt a buta fiút
És vedd észre, hogy itt vagyok én
Még ha nem is a legkeményebb legény
De enyém a szívednek titka
És ritka, ha valaki ezzel nem él vissza
Te csak várj rám, én jövök feléd
Soha nem felejtem, jöttél felém
Szemedben ott volt a szikrázó fény
Akkor még benned volt minden remény
De elvesztettem, mert már nem vagy enyém
Refrén:
Vérzik a szívem és úgy érzem végem
Nincsen ki vígaszt nyújthatna nékem
Vérzik a szívem, mert nincsen kiút,
Csak fájdalmas emlék, úgy kínoz a mult.