Véget ért egy nap megint, és az este vár,
Füstös lett a bográcsunk, dobok hangja száll.
Lassan forr az ételünk, érzem illatát,
Amíg esszük, hallgatunk, és a zene vár.
Táncoljunk együtt ma hajnalig,
Járjuk le a paprikást.
Így éltek régen is, hajdan is,
Így élt az édesapánk.
Táncoljunk... édesapánk.
Erős a mi aranyunk, piros, mint a vér,
a szívünknek meg nem árt, gyógyítgatja rég.
Lassan forr az ételünk, érzem illatát,
Amíg esszük, hallgatunk,
És a zene vár.
Táncoljunk... édesapánk.
Táncoljunk... édesapánk.
Táncoljunk... édesapánk.
Táncoljunk... édesapánk.
Így élt az édesapánk.