Refrén (Fluorid):
Milliónyi lélek rettegett káoszba veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett, szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok, talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék, de fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem egy korba, belecsöppentem egy körbe

Kredit:
Hiába ébresztgettem magam, testem kihűlt most már nem mozog
Hiába bátorítottam magam hogy élek, lelkem zokog
Léptem nem olvassa isten, nincsen értelem a tettemben
Feledtem, szerettem, gondoltam rád, muszáj mennem
Fordítsd el a fejed, ha úgy érzed hogy könnyebb így
Emlékezzünk mindenre a mosolytól a könnyekig
Egy le nem zárt történet, a kirakott rész most szétesik
Egy félbetépett fénykép adja át, emlékem mérgezik
Öröm és a bánat lökött engem ide-oda
A közöny, a hozzáállás mocsokba tiporta a mondanivalót
Nem tudok hozzád szólni, mondanék valami bölcset, búcsúzóul feloldódni
Üzenetet írok és címzem a világnak.
Csak megszökni a végzettől, így adom át a futárnak
Tudod az sem érdekel, ha tiszta szívből utálnak
A téma lerágott csontját dobom vissza én a kutyáknak

Refrén (Fluorid):
Milliónyi lélek rettegett káoszba veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett, szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok, talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék, de fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem egy korba, belecsöppentem egy körbe

Fluorid:
A sebek mélyek, ezerféle méreg, gránát, bomba rám dobva
Megköszönöm a létet, annak aki sajátját rám áldozta
Változtatni kéne, csak hát nem megy olyan könnyen
Hisz ha egyedül mész harcba, mások lesznek túlerőben
Az idő könnyedén elröppen, míg az atomfelhőkből lehull a por
Labdába rúghatsz, de túl veszélyes az öngól
Lehetsz magyar vagy épp mongol, az utálat nem kímél
Attól hogy sokat hiszel magadról, lejjebb lehetsz mindenkinél
A tekintély, a pénz talán elég ahhoz, hogy ne itt élj
Mert túl szegény az ország, szabálykodni meddig ér?
Mi marad az csak pár fillér, de nem adhatom fel
Én azért nem megyek el innen mert itt élnem, s halnom kell

Refrén (Fluorid):
Milliónyi lélek rettegett káoszba veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett, szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok, talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék, de fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem egy korba, belecsöppentem egy körbe

Fluorid:
Nagy levegő, aztán kifúj, fáradt sóhaj száll az égbe
Fellegek felett a szánalom néz halott nemzetemre
Csaló mérget permetezve, ködben lebeg tovább a magyarság
Hiába élnék rendesen, ha mások ezt megtagadják
Itt akárhányan akarják már, nem változik semmi
Hiszen divat lett az utálat és gázos lett szeretni
Nem kell megkülömböztetni, mégis minden ettől hangos
Az élet rossz dolgokra ösztönöz, de élned kell hogy alkoss!

A kép kiélesedett...

Kis hazánk tragédiája szólalásra késztetett...

Refrén (Fluorid):
Milliónyi lélek rettegett káoszba veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett, szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok, talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék, de fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem egy korba, belecsöppentem egy körbe