Be jó volt még jég födött,
csend jég alatt és jég fölött.
Nagy hallgatás volt mindenütt,
ma minden kis nesz szíven üt.
Hó s jég takarta volt a part
és engem is a jég takart.
Vastag, páncélos szürke jég
közömbös, mint a téli ég
Nem bántott semmi bántalom,
nem ártott semmi ártalom,
a szél a jégen elszaladt,
nem borzolt fel a jég alatt.
A kő a jégen fenn akadt,
nem ütött meg a jég alatt,
áldott, kit ily nagy csend födött,
csend jég alatt és jég fölött.
Elment a jég, jaj, mindenütt
s ma minden kis nesz szíven üt.
Vagyok mezítelen kék elem
s testem-lelkem védtelen.
Belém tekint a cipruság,
borzol a szél: szomorúság,
a Nap is bennem sistereg,
kővel dobál a kis gyerek.
Ma minden bennem él, mulat,
a pillanat, a hangulat,
s akár hiszik vagy nem hiszik:
minden madár belém iszik.
Fáj az eső, a szép idő,
a surranó szitakötő,
minden zavar s fölkavar
s minden csupa zűrzavar.
A csillagoktól csillogok
vagy elbújtak a csillagok,
egyszerre fáj már este tájt
minden mi sok-sok este fájt.
Ó emberek, nem alhatok,
fájdalmam a fájdalmatok,
itt tükrözik keresztetek,
és borzadok, és reszketek…
előadó:
Kaláka
album címe: 25
megjelenés: 1997
hossz: 2:58
kiadó: keressük!
zeneszerző: Becze Gábor
szövegíró: Dsida Jenő
stílus: Gyerekdal, gyerekzene
címkék: Téli, Gyerek
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 10237