Minden szó utolér
Megvakít lassan a fény
A magány sápadt arccal
Magához húz, de én nem teszek semmit
Ez fáj!
Az összes perc
Mikor a múlt rám
Jeleket éget
Fáj az üresség
Mert minden emlékem
Benned él tovább
Nincs se, hang se kép
Csak egy rossz álom az élet
Egy arc nélküli lény
É n csak a magánytól félek
Nincs se, hang se kép
Csak a magány az, amit élek
Egy arc nélküli lény
É n az élettol félek
Nézz rám
Nem kell más
Nem kell, több mint amit akartam
Nem kell más