Mint galamb a tiszta búzát, úgy szeretlek téged.
Sem aranyért sem gyémántért, sem az egész nagy világért
el nem cserélnélek.
Csillogóbb a hajad szála, mint a napnak száz sugára,
de mit ér ez nékem
A szivedet másnak adtad, csak messziről csodálhatlak,
mint egy fényes csillagot az égen.
Amióta másé lettél, csak álmaimban látlak.
Álmaimban felkereslek, úgy suttogom hogy szeretlek
s karjaimba zárlak.
Úgy ölellek, úgy csókollak, mintha tudnám jön a holnap,
hogy elvigyen tőlem.
Hazudik az édes álom, nem lesz nékem boldogságom,
csak odalent, odalent a földben.