Megpihensz egy vén tölgy alatt, rábámulsz a búcsúzó nyárra.
Fölötted árnyat ad az idő ősi fája.
Mindent tud sokszáz év után. Háborúkat, gyászt túl is élt rég.
Csendben altasd el magad az idők fája alatt.
Majd ha alszol, és az öreg tölgy lombjával megérint.
Elmeséli, mennyi minden volt, s mennyi minden lesz megint.
Megpihensz egy vén tölgy alatt - apáink is tölgyek lesznek egyszer.
S amíg szívből szólnak rád hidd csak mindet el.
refr.:
Egy jó hír kell. Ha a tenger mélyén jársz,
csak ezzel bukkanj fel hozzánk.
Egy jó hír kell. És ha megfejtetted már,
mit a vén fa súgott, most mondd el!
Mi hallgatunk majd rád, csúf időben jól jön mi tiszta.
Úgyse sírnánk már vissza, mi szót sem érdemel.
És egy éjjel dühös villám csap le majd a büszke tölgyre.
Annyi száz év nem segít nekünk, egymagunk leszünk.