Feladod, félúton megállsz.
Ott a kereszt, ó, mondd mire vársz!
Homlokodon reménységünk jele,
De csak rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele!
Keresed őt, kutatod Őt,
De ha nem veszel magadon igazán erőt,
Semmit sem ér a szép szó,
És ez lesz majd a végszó;
Az ítéletnél terád kiált vétked!
Elszaladt az idő, és lassú volt a lépted.
Válladon a súlyos, nagy kereszt,
Roskadozz csak! - el soha nem ereszt.
De te nem akarod, mégis ott marad veled,
Belegondoltál-e már, hogy m'ért cipeled?
Keresed őt, kutatod Őt,
De ha nem veszel magadon igazán erőt,
Semmit sem ér a szép szó,
És ez lesz majd a végszó;
Az ítéletnél terád kiált vétked!
Elszaladt az idő és lassú volt a lépted.
Fogy az idő: a homokóra pereg,
És te egyre csak kereszted cipeled.
Remeg a lábad, lankad a váll,
De az idő telik, s az óra soha meg nem áll.
Keresed őt, kutatod Őt,
De ha nem veszel magadon igazán erőt,
Semmit sem ér a szép szó,
És ez lesz majd a végszó;
Az ítéletnél terád kiált vétked!
Elszaladt az idő, és lassú volt a lépted.
Feladod, félúton megállsz...