Mohaman:

Amire jobb lesz, ha Ti is odafigyeltek,
Ugyanis emberek vagyunk!

Itt van valami, amiről beszélnem kell veled,
Az utcán élő csövesek kényes téma neked,
Nyisd már fel a szemed! Mi van az utcán ember?
Hajléktalan koldusok, nem foglalkozol ezzel,
Hogyha érdekelne az ,hogy mi van velük,
Rájönnél arra, hogy nem is ott a helyük.
Mint ahogy elsőre Te gondoltad,
A multját nem ismered mégis leromboltad.
Évekkel ezelőtt jó családban élt feleség, gyerekek,
Összevesztek, elváltak, elúszott mit kereset.
Passzolni a lakást, lové marad a verda,
Eladta azt is, mert az üzlethez kell a della.
Lehúzás, felbukás, elúszott a pénz,
Nincs lakásod, nincs verdád, nincs lovéd, hova mész?
Addig jutott nincs semmije és nincs mit enni,
Így az utcán kötött ki, mert a diplomával semmi munklehetőséget nem kapott.
S ott találta magát koldulás, mi marad?
Cserben hagy sok barát.
Így jár Ő az ember talán igy jársz Te is,
Hogyha a lábad alól kicsúszik a talaj egyszer is.
Becsüld meg az embert nem tudthatod ki ő,
Diplomás tanár, akivel kicseszett az idő.
Vagy olyan akinek nem volt semmije és látszik,
Ő is csak a túlélésért játszik.

Refr. (Bebi):

Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy hogy a dolgok rendben folynak!

Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!

Dopeman:

Voltam a toppon mégis azt mondom,
Ha nem megy a boltom hát nem kell feladnom,
Olyan sokáig voltam Én lent,
Hogy nem is tudtam milyen mikor majd kibaszok fent.
Leszek a listáknak a tetején,
Pillanatok múlva nem is tudják ki vagyok Én.
Dopeman a nevem, most nektek beszélek,
Akik az utcákon éltek és nincsen semmitek.
Reménytelen az élet azt hiszed hogy véged,
Én tudom nem érzed, de figyel Ő téged,
És ha segítesz magadon az Isten is megsegít,
De ha beletörődsz az Úr is csak eltaszít.
Dolgozik az élet úgy érzed ellened,
És a sorsod rabjaként iszod a felesed.
Én tudom nem könnyű kitaszítottnak lenni,
De próbálj meg testvérem ember maradni!

Refr. (Bebi):

Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy hogy a dolgok rendben folynak!

Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!

Mohaman:

Nézz körbe spanom és érezd amit érzek,
Nincstelen szegények az utcán éldegélnek,
Tudod ezek tények amiről beszélek, amiről beszélek, amiről beszélek.
Aminek a része vagyunk Te meg Én,
Budapest a fészke valóság nem mozi.
Hát erről van szó itt szegény vagy gazdag,
Sokszor előttünk megy el a mézes-madzag.
600-as elgurul, két ember benne ül,
Te is adj neki pénzt a szegény majd örül.
Visszakapod Te is az élettől testvér,
Az ég majd hálásan visszaadja testvér.
Ha legközelebb látod észerveszed a szemében,
Hogy megismer téged és örömöt érez.
Hát erről van itt szó haver, ezt elkellet hogy mondjam nektek!

Bebi:

Ezt el kellet hogy mondja a spanom a Moha,
Mert ha nem mondja ezt nem tudod meg soha,
Hogy ilyen az élet a utcán lent,
Figyelj oda kérlek testvérem!
Vannak rajtad kívül is mások,
Ezen a kibaszott nagy világon.

Refr. (Bebi):

Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Pedig élj úgy hogy a dolgok rendben folynak!

Óóó, tudod az élet olyan mint egy csónak,
Evezel de nem tudod mit hoz majd a holnap,
Pedig élhetsz úgy, hogy örülsz minden jónak.
Ember nem tudhatod mit hoz majd a holnap!