Nézd milyen nagy a tűz, ami benned is úgy ég. Érzem minden lángra lobban.
Az éj szemében a tűz, olyan forró lázban ég. Játszik a Fény és egy Árnyék.
Volt egy éj, mikor azt álmodtam rég fény hasított ár, odafenn a csitllagok csúcsán.
Játszik a Fény, vele együtt ég egy Árnyék, már túl ér a láng, mit a szél perzselve fest át.
Tudom, hogy készül. Már gomolyog a csend.
Érzem szétfeszít, de egyszer úgyis kiderül...
Nézd milyen nagy a tűz, ami benned is úgy ég. Érzem minden lángra lobban.
Az éj szemében a tűz, olyan forró lázban ég. Játszik a Fény és egy Árnyék.
Mondd meg, hogy mit is látsz, ha szemembe nézel!
Félek, megvakít. De meg kell élnünk hova űz!
Nézd milyen nagy a tűz, ami benned is úgy ég. Érzem minden lángra lobban.
Az éj szemében a tűz, olyan forró lázban ég. Játszik a Fény és egy Árnyék.
Volt egy éj, mikor azt álmodtam én,
Nesztelen léptek, meglesnek téged.
Vágytam rá, igen ez volt minden álmom.
Csak Te és Én, s a Fény összeér...
Nézd milyen nagy a tűz, ami benned is úgy ég. Érzem minden lángra lobban.
Az éj szemében a tűz, olyan forró lázban ég. Játszik a Fény és egy Árnyék.
Álmunk ébren tart...
Az éj szemében a tűz, olyan forró lázban él,
Játszik a Fény és egy Árnyék.