Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Nem látlak többé már soha
Egyéb szövegek
Nem látlak többé már soha ..............
Nem látlak többé már soha, soha soha sem,
Te sem látod, hogy most érted könnyes a szemem.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
A harc mezején, valahol tetőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Szeretnék még egyszer élni, kedvesem veled,
Öledbe hajtanám búsan, búsuló fejem,
Szeretnék még egyszer élni, ajkadon lázasan égni,
Egy fáradt éjszakán, utána akármi érhet,
Boldogan halok meg érted, hitvesem s hazám
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puha síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki
Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.
---
Elmúlt már két éve annak.....
(Nem látlak többé már soha dallamára)
Elmúlt már két éve annak, hogy csizmát húztam én,
Könnyes és kisírt szemekkel egy kócos kis legény.
Vezetéknevemen szóltak, kezembe géppisztolyt nyomtak,
Hogy védjem a hazát, kik hozzám levelet írtak,
És értem könnyeket szórtak, egy kislány, s jó anyám.
Nem vágtam vigyázt én eddig, senkinek soha,
Bámult rám csodálkozóan, a sok lány ostoba.
Szám szorítva mentem, sok durva tréfát lenyeltem,
De tudtam, hogy talán, már nem is olyan sokára,
Bebújok civil ruhába, túl a laktanyán.
Készülök is a nagy útra, s lassan indulok,
Ígérem tirátok srácok, jó szívvel gondolok.
Lehúztunk együtt két évet, szétrepít minket az élet
Mert otthon a helyünk, vár ránk a jó meleg tűzhely,
Iroda, gyár, s a műhely, és visszavár egy lány.
Indul a 424-es robog a vonat,
És most a sok öreg harcos, haza látogat.
Nem lesz több reggeli torna, s nem lesz több el…óra
Nem bizony nem ám, bánatom fedjen két évet,
Feledjük el az egészet, s légy ismét vidám.
Nem látlak többé már soha, soha soha sem,
Te sem látod, hogy most érted könnyes a szemem.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
A harc mezején, valahol tetőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én.
Szeretnék még egyszer élni, kedvesem veled,
Öledbe hajtanám búsan, búsuló fejem,
Szeretnék még egyszer élni, ajkadon lázasan égni,
Egy fáradt éjszakán, utána akármi érhet,
Boldogan halok meg érted, hitvesem s hazám
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puha síromon,
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki
Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.
---
Elmúlt már két éve annak.....
(Nem látlak többé már soha dallamára)
Elmúlt már két éve annak, hogy csizmát húztam én,
Könnyes és kisírt szemekkel egy kócos kis legény.
Vezetéknevemen szóltak, kezembe géppisztolyt nyomtak,
Hogy védjem a hazát, kik hozzám levelet írtak,
És értem könnyeket szórtak, egy kislány, s jó anyám.
Nem vágtam vigyázt én eddig, senkinek soha,
Bámult rám csodálkozóan, a sok lány ostoba.
Szám szorítva mentem, sok durva tréfát lenyeltem,
De tudtam, hogy talán, már nem is olyan sokára,
Bebújok civil ruhába, túl a laktanyán.
Készülök is a nagy útra, s lassan indulok,
Ígérem tirátok srácok, jó szívvel gondolok.
Lehúztunk együtt két évet, szétrepít minket az élet
Mert otthon a helyünk, vár ránk a jó meleg tűzhely,
Iroda, gyár, s a műhely, és visszavár egy lány.
Indul a 424-es robog a vonat,
És most a sok öreg harcos, haza látogat.
Nem lesz több reggeli torna, s nem lesz több el…óra
Nem bizony nem ám, bánatom fedjen két évet,
Feledjük el az egészet, s légy ismét vidám.
kapcsolódó videók
keressük!
