Talán tegnap volt, mikor arra vártam, hogy szóljon nekem újra.
De ő nem figyelt, és azt gondolta, mehetek a francba.
Kértem én őt arra is, hogy bocsásson meg újra.
De inkább ment a haverokkal egy hegycsúcs körútra.
Elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán,
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már
Mégis, ha beválna a mondatod, mit nekem szólsz naponta.
Mivoltom miatt kerülnék egy kisebb szemétdombra.
Vagy egy „p” betűs helyről kéne visszajönnöm újra.
De szerencsém, hogy nem válik valóra.
Elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél, sőt kiabálsz.
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz.
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg, ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám…