Dal árad ajkamról, mind Rólad beszél
Elmondom milyen is vagy, mindent, mit értünk tettél
De minden szó árnyék csupán, amint irgalmad szívemhez ér
Most csak nézek Rád, mit mondhatnék
Ref.:
Szótlan állok, jelenléted elvakít
Ha egy szót szólsz, az már meggyógyít
Hallom hangod, győztes hangod, engem hív
De a sírból kijöttél, és élsz
A trónnál állva mit is mondhatnék
Most nem kérlek, most csak nézlek, némán
Ó, mond, hogy szerethetsz így, hogy értem mindent elhagytál
Te, a mindenség Istene, egy szavaddal elpusztíthatnál
De Te könnyekkel örvendezel, ha egy gyermeked hazatalál
Térdre hullok, mond, mit mondhatnék
Ref.:
Szótlan állok, jelenléted elvakít
Ha egy szót szólsz, az már meggyógyít
Hallom hangod, győztes hangod, engem hív
De a sírból kijöttél, és élsz
A trónnál állva mit is mondhatnék
Most nem kérlek, most csak nézlek, némán
Szíved nagy titkot rejt, ezt ember föl nem foghatná
Hogy gyermekeddé fogadtál bennünket
Szótlan állunk (kegyelmed éltet Uram)
Némán (irgalmad győz a halálon)
Hallom hangod (szeretet vezet hozzád)
Engem hív (állunk)
De a sírból kijöttél, és élsz (láttuk a keresztedet)
A trónnál állva mit is mondhatnék (elődbe járunk az úton)
Most nem kérlek (állunk) most csak nézlek, némán
Kegyelmed éltet Uram, irgalmad győz a halálon (némán állok)
Szeretet vezet hozzád, állunk
Láttuk a keresztedet, elődbe járunk az úton, állunk
Kegyelmed éltet Uram, irgalmad győz a halálon
Szeretet vezet hozzád, állunk, némán, némán, némán...