Az élet egy csoda
Alvin és a mókusok
Az élet egy csoda,
De hogy jutunk oda?
Nincs járható út.
Elnyel a mélység,
De valami van,
Ami visszahúz.
Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad,
Az illatot,
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg,
De nem tudom mi ez,
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.
Egy csendes kis részen a Tiszánál,
Fognál egy követ és kiszállnál.
Már eltelt vagy száz év,
És még mindíg itt tartunk,
Csontokat dobnak,
És csak tartjuk a markunk.
A büszkeség dagad,
A zászló feszül.
Hullik a magyar,
A nő keveset szül.
Az eszme,
Elveszve.
És ő úgy tesz,
Mintha keresne,
Egy álmot,
S már bánod,
Hogy életben maradt,
Mikor a legutóbb szaladt.
Te fogtad a vállát,
Csak elfelejette a hálát,
Miután vakon tapogatva hasraesett,
És kirúgta Isten lábát.
Eltörte az állát,
És még ő húzta a száját.
Majd megtisztulva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát.
Nézd ez az én harcom,
És csak nekem ég az arcom.
A remény bennem,
Csak addig él,
Ameddig én életben tartom.
Még bírja a testem,
Nem kell pánikba esnem.
Vannak még csodák,
Csak mondd,
Hogy merre keressem.
Valaki néz a felhők mögül,
És lógatja lábát.
Megunta hogy mindig segít,
És most befogja pofáját.
Ha kúszunk a sárban,
Hát együtt tegyük.
Ha megölsz egy állatot,
Együtt együk,
Szivem.
Azt hiszem.
Ha a gondjaid rám rakod,
Azt is viszem.
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem,
Semmit nem ér
az egész!
tudod ennyi és kész!
De hogy jutunk oda?
Nincs járható út.
Elnyel a mélység,
De valami van,
Ami visszahúz.
Még hallom a hangod,
Érzem az ajkad,
Az illatot,
Ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg,
De nem tudom mi ez,
Csak rohannék,
De nem tudom kihez.
Egy csendes kis részen a Tiszánál,
Fognál egy követ és kiszállnál.
Már eltelt vagy száz év,
És még mindíg itt tartunk,
Csontokat dobnak,
És csak tartjuk a markunk.
A büszkeség dagad,
A zászló feszül.
Hullik a magyar,
A nő keveset szül.
Az eszme,
Elveszve.
És ő úgy tesz,
Mintha keresne,
Egy álmot,
S már bánod,
Hogy életben maradt,
Mikor a legutóbb szaladt.
Te fogtad a vállát,
Csak elfelejette a hálát,
Miután vakon tapogatva hasraesett,
És kirúgta Isten lábát.
Eltörte az állát,
És még ő húzta a száját.
Majd megtisztulva
Tovább haladt
És még csak meg sem hagyta a számát.
Nézd ez az én harcom,
És csak nekem ég az arcom.
A remény bennem,
Csak addig él,
Ameddig én életben tartom.
Még bírja a testem,
Nem kell pánikba esnem.
Vannak még csodák,
Csak mondd,
Hogy merre keressem.
Valaki néz a felhők mögül,
És lógatja lábát.
Megunta hogy mindig segít,
És most befogja pofáját.
Ha kúszunk a sárban,
Hát együtt tegyük.
Ha megölsz egy állatot,
Együtt együk,
Szivem.
Azt hiszem.
Ha a gondjaid rám rakod,
Azt is viszem.
Csak szeress, és soha ne félj!
Mert ha nem bízol bennem,
Semmit nem ér
az egész!
tudod ennyi és kész!
előadó:
Alvin és a mókusok
album címe: Mi ilyenkor szoktunk sírni!
megjelenés: keressük!
hossz: 0:00
kiadó: Alvin Records
zeneszerző: Pásztor István
szövegíró: Pásztor István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 54758
album címe: Mi ilyenkor szoktunk sírni!
megjelenés: keressük!
hossz: 0:00
kiadó: Alvin Records
zeneszerző: Pásztor István
szövegíró: Pásztor István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 54758
kapcsolódó videók
