Megy a nyár, és a sötét hajó
jön le megint a nagy folyón.
Készülődj, mire elfogy a hold, ideér.
A kapitány áll a fedélzeten.
Semmi mosoly, semmi érzelem.
Csak teher volna az utolsó út idején.
Csomagold, ami fölösleges,
amit senki soha nem keres,
ami itt - amíg itt volt a nyár - összegyűlt.
Illatok , dalok, szelíd szavak,
és amiről hitted, hogy szép marad,
egy szerelem, az is eldobható. Rég kihűlt.
Megy a sötét hajóval
fagyos távoli tanger felé,
ahol senki sem látja már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.