Nincs mit mondjak
És nincs is mit tegyek
Simán működik
Az idegrendszerem
Mindig csak egy kiborg vagyok, éppen úgy, ahogyan te
Rövidlátó földi lény, ki manapság is azt veszi be
Hogy a bolygója mellette áll,
De van egy nagy problémám:
Vajon létem örökké tart
Kevés az idő míg velem vagy
Modern ember, az evolúció árulója
Modern ember, az ökoszisztem pusztítója
Modern ember, a szégyenedben pusztulsz el
Modern ember, nincs már semmi értéked
Az organikus örökségnek, egy szánalmas példája
Az egyre növő plasztik világ, önpusztító prédája
Néhanapján visszanézek, önmagamban elmélkedek
Valahányszor gondolkodom, bánatomban ezt kérdezem:
Mért?
Mért?
Látom őseim, hogy költekeznek
Figyelmetlenül, önfeledten
Ellátmány itt örökké nem lesz
Nem is gondold, modern ember
Szénszálas pazarlás, ez az élet
Tragikus eposz sok szereplővel
Modern ember, az evolúció árulója
Modern ember, az ökoszisztem pusztítója
Modern ember, a szégyenedben pusztulsz el
Modern ember, nincs már semmi értéked