El-eljárok a templomba imádkozni, könyörögni szépen,
Arra kérem a Jóistent, gyógyítsa meg az én beteg szívem,
Adja nékem azt a kislányt, hej, akiért úgy szenved a lelkem,
A Jóistent arra kérem, hogy mi boldogok lehessünk ketten.
Nem tudok én panaszkodni, csak örökké vérző szívvel élni,
Amióta megtudtam azt, hogy a rózsám mást is tud szeretni,
Szakadjon meg az olyan szív, hej, aki a hű párját megcsalja,
Ne legyen ő sose boldog, a nagyvilág is kacagjon rajta.
Nem vigasztal engem többé soha semmi ezen a világon,
Felnézek a magas égre, kis kalapom úgy a földhöz vágom,
Bemegyek én a csárdába, elhúzatom csendben azt a nótát,
Volt egyszer egy barna kislány, aki most már másnak adja csókját.