Csináltattam egy hegedűt fehér rózsafából
Elhúzatom a cigánnyal te leszel a párom
Elhúzatom halkan csendben bele a fülébe
Nem éltem egy boldog órát világ életemben
Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel
Ássa meg az én síromat kinn a temetőben
Egy sír helyett kettőt ásson egy nem elég nékem
Egyiket a bánatomnak a másikat nékem
Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel
Ássa meg az én síromat kinn a temetőben
Ha ássa is közel, ássa had, beszéljek véle
Had öleljem had, csókoljam kinn a temetőben
Nem vagyok én, aki voltam két falu legénye
Nem vagyok az édesanyám drága szemefénye
Elhervadok, elsárgulok, mint ősszel a fűszál
Majd ki nyílok tavasszal az édesanyám sírján
Kimegyek a temetőbe, beszélek a csősszel
Ültesse be a síromat fűzfa gyökerével
Szomorú a fűzfa ága ráhajlik a sírra
Olyan mintha minden ágról édesanyám sírna