Cigány, ha egyszer nótámat húzod,
Szépasszony fülébe csöndesen.
Kacagjon, sírjon hegedűd húrja.
Nótádba lelkem ott legyen,
Ha büszke arcát sápadni látom.
Egy könnycsepp rajta végig pereg.
Húzd csak azért is, hogy majd a szívén,
A nóta hangja üssön sebet
Cigány tán mégse, hagyd el, ne húzzad,
Ilyen nagy bánatot nem érdemel.
A hervadó rózsát dobjuk a porba,
Az őszi szél sodorja el.
/:Ne sírjuk vissza azt, ami elmúlt.
Jöjjön új nóta, új szerelem.
Feledjen végre a hűtlen a régi,
Árnyék ne üljön bús szívemen:/