Az én apám, ki egy kietlen tengerparton
kagylókkal tengette életét,
egy szép napon, amikor szenderedni kezdett,
magához hívta gyermekét, és szóla eképp:
A dédapám, ki egy irdatlan pusztaságban
kórókkal tengette életét,
egy szép napon, mikor már szenderedni kezdett,
magához hívta gyermekét, és szóla eképp:
A szépapám, ki egy viharvert sziklaháton
mohákkal tengette életét,
egy szép napon, ahogy már szenderedni kezdett,
magához hívta gyermekét és szóla eképp:
Az ükapám, ki egy homályos barlang mélyén
csigákkal tengette életét,
egy szép napon, miközben szenderedni kezdett,
magához hívta gyermekét, és szóla eképp:
Az ősapám, ki a napfényes banánfákon
rügyekkel tengette életét,
egy szép napon, miközben már-már szenderült,
hívatta három gyermekét, és szóla eképp:
Makk, makk, makk, mekk, mekk, mekk,
a világ mégis remek!
Egyet mondok: fejlődjünk hát gyerekek!