A színpadon boldog vagyok,
úgy élvezem, ha műsort adok.
A poénáradat téged is elragad,
a közönség nevet,
ezt megunni nem lehet.
Marha jó az abszurd humor,
ezt tudta már Magor és Hunor.
A Kárpát-medence egy poénkemence,
s nem titok már rég,
hogy én vagyok a pék.
A tehetség a szerencsém,
ettől jön a sok eredmény.
Ha fellépek a színpadra,
a nép el van kápráztatva,
és az is aranyos,
mikor éneklek egy dalt,
a sikerszériám örökké tart.
Érthető, hogy nevet azon,
hogy jókat mond egy vicces fazon.
A szakmát kenem-vágom,
másra nem is vágyom.
Mennek a dolgok jól,
minden lövésem gól.
A tehetség a szerencsém...
Minden tréfa olyan, mint egy gyümölcs,
azért érik, hogy te majd röhögve üvölts.
Lalalalala...
Kinek a stílusom a világa,
ha megnéz, nem teszi hiába.
A színvonal oly magas már,
lehet ősz, tél, tavasz, nyár,
és kacag ugyebár,
ki a nézőtéren ül,
hiszen szórom a poént
rendületlenül.
Nekem való a rivaldafény,
itt vagyok én, hú de nagy legény!
Hej!
A tehetség a szerencsém...