Minek nyíladoztok tavaszi virágok
bánatos lelkemet mért csalogatjátok
boldog úgysem lennék, hogy is remélhetnék mást mint délibábot
mit ígértek nékem, azt amit már régen, s újra megcsalnátok
Hervadjatok hát el gyönge virágszálak
tivéletek együtt vége van a nyárnak
több remény már nem kell, hisz az életemmel játszottak az álmok
jöjjön hát a holnap, s fizetek a sorsnak egy csokor virágot