Hosszú utak, néma sínek, zajló repterek,
A szívemben egy régi ház most is integet.
Ott lakott, ott lakik még az anyukám,
S ott nevelt apukám.
Az udvaron álmaimban játszom csak ma már,
És ilyenkor futhatok még, vár rám egy barát.
Ugyanúgy szeretnék még egy uzsonnát,
Még egyszer mondanám:
Messziről érkeztem, hosszú még a cél,
Hirtelen nőttem fel, máshol ér a fény.
Visszamenni nem lehet, itt is várnak rám,
Itt is ér a napsugár.
Ismeretlen táj és jövő, újabb emberek,
Újabb házak, más udvarok: ez most körbevesz.
Vonzana, félek is: vigyáznak- e rám?
Hol vagyok? mondanám:
Messziről...
Messziről...
Visszamenni nem lehet, itt is várnak rám,
Itt is ér a napsugár.