Nem járok titokban utánad én,
Véletlen volt az, hogy jöttél felém
Megláttál, szólni már nem volt erőd,
Szégyelltem magam a másik előtt.
Állj most elém, állj, hogyha mersz!
Tudom, hogy rég már mást ölelsz.
Ne légy zavart, hazudni kár!
Őszintén mondd csak meg: úgy érzed: nem kellek már.
Állj most elém, szemembe nézz!
Mondd azt, hogy új csodát remélsz.
Eljött a perc, a búcsúzás,
Még egyszer csókolj meg, csókolj meg:
Így sokás.
Járj utadon,
Menj szabadon,
Elengedlek úgyis én.
Állj hát elém, ha erre jársz!
Ne fuss el úgy, hogy meg sem látsz!
Ne félj, nem ér majd semmi vád,
Még egyszer csókolj meg, csókolj meg,
Így szokás.
Járj utadon,
Menj szabadon,
Elengedlek úgyis én.
Állj hát elém, ha erre jársz!
Ne fuss el úgy, hogy meg sem látsz!
Ne félj, nem ér majd semmi vád,
Még egyszer csókolj meg, csókolj meg,
Így szokás.
Állj hát elém, ha erre jársz!
Ne fuss el úgy, hogy meg sem látsz!
Ne félj, nem ér majd semmi vád,
Még egyszer csókolj meg, csókolj meg,
Így szokás.