Nékem már tavasszal sem nyílik a virág,
Évek óta nem volt májusom,
Falevél hulldogál a fáradt fapadon,
Őszidő a társam, jól tudom.
Elnézek egy sárgult levelet,
Kérdem én magamtól:,,Mi lett belőled?"
Nékem már hüvösebb a fényes napsugár,
Símogatva fújja azt, hogy kár érte, de kár!
R: Nem vagyok én már az, aki voltam,
Néha-néha úgy fáj a szivem.
Életemet sokszor eldaloltam,
Nem segített rajtam senki sem,
Szerelmes voltam egy szép asszonyba,
Elbúcsúzom, és megyek tovább,
Nem vagyok én az már, aki voltam,
Szép asszonyok, szép jó éjszakát