Egyedül, néha el vagyok remekül, de ez ritka még.
Egyedül, csak az idő nem menekül előlem.
És ha kérdezek, csak a csend felel, vagy a képzeletem mesél,
én a ködben is csak képeket látok, bárcsak vak lennék.
Egyedül, az ágyon meztelenül, vajon merre jársz,
azt hiszem, hogy valami átok ül a szívünk egyik oldalán.
Ha itt lennél, te értenél, mindent megbeszélhetnénk,
miért nem érdekel, mi van velem, SZERETLEK, bárcsak elhinnéd.
Ma üzenek a nyárnak, igen, üzenem, hogy újra hozzon el,
ma üzenek a fényért, ami a szemeidből tűnt el.
Üzenem, ha játszol, csak úgy játssz, hogy kicsit valódibb legyen,
és hogyha mennem kell, hát úgy ölelj, hogy soha ne felejtsem el…
Egyedül, valahogy nem sikerül jókat nevetnem,
egyedül a magány még beleül az ölembe.
Mond el mit tettem, mert aki most lettem,
az semmit nem ért már rég.
Kint süvít a szél, itt egy gyertya ég,
és meleget áraszt még.
Ma üzenek a nyárnak, igen, üzenem, hogy újra hozzon el,
ma üzenek a fényért, ami a szemeidből tűnt el.
Üzenem, ha játszol, csak úgy játssz, hogy kicsit valódibb legyen,
és hogyha mennem kell, hát úgy ölelj, hogy soha ne felejtsem el…
Ne felejtsem el, ne felejtsem el, soha ne felejtsem el, soha ne felejtsem el…..
Ne felejtsem el, ne felejtsem el, soha ne felejtsem el, soha ne felejtsem el…..