Alszanak az éjben a sápadt csillagok,
Úgy érzem, hogy minden csak bennem ragyog.
Kergetem a lángot, de szél vagyok csupán
Szikla volt és elmúlt és én vagyok a láng.
Refrén:
Lelkemből szól ez a dal, valahol
Kihez ér, mit remél miért jött el hozzám?
Lelkemből szól, remegés belevész
Távoli csend elrekeszt, miért is nem hall a világ?
Hol van az út, mely csak bennem fut?
És hol van a cél, elrejti az éj.
És messze vagyok, és túl sok a nem
Hát jöjj közelebb és fogd a kezem!
Refr.
Hát jöjj közelebb, és fogd a kezem
és nézd a szemem és lásd a szívem
hát jöjj közelebb és fogd a kezem
és tartsd melegen mit elrontott a világ.