Az alvó házak utcájában történetek élnek
Honnan jöttünk, hová értünk mindent elmesélnek
Itt lakott a bányamérnök, több mint negyven évig
Három fát ültetett a tetőket már elérik
Szolgálta a színházat egy néni jegyszedőként
Fia híres grafikus lett túl élt minden önkényt
Az öreg repülősnek meghalt felesége
Nem sírt nem temette szétszórta a szélbe
Alszik az utca, egy ország
Ébredni nehéz
Néha egy kutya vakkant a csendbe
Nem elég, nem elég!
A naív festő megjárta a hadifoglyok poklát
Kutatta a magyarok nyelvének titkát
Jobbra lakott a rendező fent a padlástérben
Színházról álmodott meggyalázták érte
Volt kit innen vitt a mentő kórházi ágyba
Barátok hite segítette nem halt bele a rákba
A pincében kicsiny bolt üveges, keretező
A múlt, a jelen, a jövő nála megvehető
Alszik az utca, egy ország
Ébredni nehéz
Néha egy kutya vakkant a csendbe
Nem elég, nem elég!
Alszik az utca, egy ország
Ébredni nehéz
Néha egy kutya vakkant a csendbe
Nem elég, nem elég!